| Chapter 137 |
1 | Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk.
|
2 | A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat,
|
3 | Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül!
|
4 | Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?!
|
5 | Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem!
|
6 | Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének!
|
7 | Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig!
|
8 | Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk!
|
9 | Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet!
|