| Chapter 7 |
1 | Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, &oh fejedelem leánya! &A te csípőd hajlásai [olyanok,] mint a kösöntyűk, &mesteri kezeknek míve.
|
2 | A te köldököd, mint a kerekded csésze, &nem szűkölködik nedvesség nélkül; &a te hasad [mint a] gabonaasztag, &liliomokkal körül kerítve.
|
3 | A te két emlőd, [mint] két őzike, &a vadkecskének kettős fiai.
|
4 | A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; &a te szemeid, [mint] [a] Hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; &a te orrod hasonló a Libánus tornyához, &mely néz Damaskus felé.
|
5 | A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, &és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, &a király is megköttetnék fürteid által!
|
6 | Mely igen szép vagy és mely kedves, &oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
|
7 | Ez a te termeted hasonló a pálmafához, &és a te emlőid a [szőlő]gerézdekhez.
|
8 | Azt mondám: felhágok a pálmafára, &megfogom annak ágait: &és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, &és a te orrodnak illatja, mint az almának.
|
9 | És a te ínyed, mint a legjobb bor, &melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, &mely szóra nyitja az alvók ajkait.
|
10 | Én az én szerelmesemé vagyok, &és engem kiván ő!
|
11 | No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, &háljunk a falukban.
|
12 | Felkelvén menjünk a szőlőkbe, &lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, &ha kinyílott-é virágja, &ha virágzanak-é a gránátalmafák: &ott közlöm az én szerelmimet veled.
|
13 | A mandragórák illatoznak, &és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, &[melyeket oh] én szerelmesem, néked megtartottam!
|